Isna 2020 éves találkozója az öregedés elleni küzdelemért. Revizor - a kritikai portál.

Salman Rushdie: Quichotte A Quichotte a szétesés regénye, egy olyan világ dúlt leírása, amelyben bármi megtörténhet, ezért meg is történik. Pikareszk regény és krimi, sci-fi és horror. Szerelem és öregedés, belenyugvás és lázadás, a végtelenben sem találkozó párhuzamosok multiverzuma. Regény ez egyáltalán? Habent sua fata libelli, vagyis a könyveknek megvan a maguk sorsa, ahogy azt Terentianus Maurus írta a Kr.

Persze, mint oly sok felkapott idézetet, ezt is a kontextusából kiragadva szoktuk használni de erről majd később.

Mikor megkaptam Salman Rushdie új regényének, a Quichotte-nak -nak, vagy netán -nek? Rushdie rögtön egy kiejtési útmutatóval kezdi a könyvét, hogy aztán nagyvonalúan az olvasó kénye-kedvére bízza a megoldást recenziós példányát, Isna 2020 éves találkozója az öregedés elleni küzdelemért íróasztalomra tettem — hogy azután lelkes kiskutyám lerágja a sarkát, jó alaposan, határozott gusztussal.

Szerencsére a szöveg olvasható maradt, ám az amúgy határozottan szép könyvtárgy integritása, egészsége alaposan megcsorbult. Ekkor még csak dühös voltam — már amennyire az ember dühös tud lenni egy szeles kölyökkutyára —, ám olvasás közben egyre inkább úgy éreztem: valamiféle jelképes cselekedet történt itt, hermetikus igazság tétetett. A külső valóság fognyomai ott láthatóak egy regény regény? Persze, ez csak a keret még ha düledező és amorf keret is. Még az is, hogy a világ elfogy, felfalja magát, mint a Seholember Heinz Edelmann és a Beatles lidércesen vicces rajzfilmjében, a Sárga tengeralattjáróban.

Pikareszk regény a Narratíva és a narratívák haláláról, a Szerző felbomlásáról, a Látvány ha úgy tetszik, a debord-i spektákulum totális viszonylagosságáról. Történetek, lét- és idősíkok, műfajok és zsánerek sajátosan lüktető szövevénye, ahol az egyes szálak önmagukban is rostokra bomlanak, hogy azután egészen meglepő helyekre befonódva hozzák létre a szöveg elburjánzó makraméját, egy olyan gordiuszi csomót, amit maga a szerző mármint Rushdie is csak úgy tud úgy akar átvágni, hogy az egész világot vágja keresztül.

Mert azt már tudhatjuk a XX. Azért próbáljuk meg: van egy indiai származású amerikai utazó ügynök, Mr. Smile, aki nem volt mindig az, aki mint ahogy szülővárosa, Bombay sem ugyanaz már, még a neve is megváltozott, és persze Amerika sem ugyanaz, például hülye piros Isna 2020 éves találkozója az öregedés elleni küzdelemért visel. Smile álomvilágban él, a tévéműsorok, vetélkedők, talk-show-k színes univerzumában, miközben egyre inkább kikopik a szürke valóságból, a mindig-egyforma utak és motelek monokróm monotóniájából.

Szerző neve

Emlékeiben lyukak tátonganak. Azaz mégsem.

Van egy Szerző, Mr. Sam DuChamp, aki nem volt mindig az, aki mint ahogy szülővárosa, Bombay sem ugyanaz már, még a neve is megváltozott, és persze Amerika sem ugyanaz ; nem túl sikeres, nem túl színvonalas kémregényeket ír, és egyre inkább úgy érzi, hogy a maga teremtette titkos világméretű összeesküvés utána kutat, meglehet, az életére tör.

Ezért is úgy dönt, mást fog írni. Az opus magnumot, szédítő magasirodalmat, önmagát, a halálát.

Quichotte Dulcineája Miss Salma R. Quichotte a hullócsillagoktól kíván magának fiút, Sanchót — akit egy tücsök valódi emberré tesz ám ez is csak talmi csillogás. DuChamp fia eltűnt, nem akar tudni a szüleiről.

Mindkettőnek van egy húga, és mindketten évek óta összevesztek a húgukkal, ezt rendezni akarják. Egybeolvadnak, szétválnak.

• Szerző k : Dr.
• A bőr kollagén tartalmának védelme és növelése Avagy mit tehetünk azért, hogy a húsz éves osztálytalálkozón a legjobb formánkat hozzuk?
• Он что-то скрывает.

Persze, Quichotte-ot és Salma R. DuChamp írja, Mr. DuChampot és Salma R. Salman R. Vagy… ki tudja? Mindenesetre, Mr. Az egyik pillanatban egy pikareszkregény-persziflázs a cervantesi mű persziflázsát olvassuk, aztán egy Sam Spade-krimibe csöppenünk, tisztelgő kitérőket teszünk az amerikai hard sci-fi aranykorába, a klasszikus szörnyfilmek suta népszínházába, a metafizikai horrorba; néhol egy-egy mérgező családregény kezd kibontakozni hogy azután elfulladjon, mint egy Bergman-filmvagy mégis inkább egy egzisztencialista kulcsregény?

IME - Az egészségügyi vezetők szaklapja

Elárasztanak minket az amerikai média- és popkulturális utalások amelyeknek jelentős hányadát a magyarországi olvasó, legalábbis ha magamból indulok ki, nem is érti. Hamilton válla fölött Philip K. Dick mered szorongva a tömegre, Marcel Duchamp a függöny mögül kukkol, Stephen King Roland jelmezében a regény befejezhetetlenségéről tart előadást Michael Endének, és az egész tohuvabohu felett ott lebeg — kicsit talán túl hangsúlyosan is — Umberto Eco sok mindenért felelős, sziporkázó szelleme.

Megkapó szerelem, öregedés és halálfélelem, belenyugvás és lázadás, a végtelenben sem találkozó párhuzamosok multiverzuma, őrült tudós vagy zseniális szélhámos vagy zseniális tudós és őrült szélhámosaki mindvégig hazudott, tehát óhatatlanul egészséges bőr ránctalanító intenzív éjszakai krém lesz, és akit mintha Elon Muskból, Victor Frankensteinből és valami tévéprédikátorból gyúrt volna össze Mr.

Nem kerül, és éppen erről van szó. Hogy nem kerülhet.

Nehéz szabadulni az érzéstől, hogy Rushdie — miként a szerző Szerzője is — afféle összegző szöveget írt. Sok mindent elmond benne magáról nekünk, és alighanem magának isés arról, hogy miként látja a világot.

A BÚSKÉPŰ MR. RUSHDIE

Mit gondol a médiáról, a rasszizmusról, az emlékekről és az emberekről, a nosztalgiáról, a küzdelemről, kultúráról, a szerelemről és a halálról, az életről, a világmindenségről, meg mindenről.

Ettől néha kifejezetten didaktikussá válik, értekező prózába oltott kinyilatkoztatásokat tesz, hogy aztán kiderüljön, ez is csak egy stílusfordulat volt vagy nem? Néha kicsit eltúlzottnak éreztem az aktualizálást, a politizálást, hogy azután rádöbbenjek, a sokszor sematikusnak tűnő jellemzéseket különösen a rasszizmussal kapcsolatban milyen riasztóan igazolták a könyv megírása óta történt események, és hogy Amerikában a rabszolgaságot elfogadó-relativizáló múltkép és az intézményes rasszizmus ellen tüntetők nekiestek Cervantes szobrának is, aki egy ideig maga is rabszolga volt — tud-e író ennél kacifántosabb abszurdot kitalálni?

A világ következetes és racionális.

Kauzalitás uralja. Aztán ránézek a kutyarágásra a kötetemen, vagy beleolvasok a hírekbe, és máris szertefoszlóban a kényelmes bizonyosság, és máris fából faragott marionettként lógok a történet szálain, és Pinokkió-orrom is bizsereg.

Revizor - a kritikai portál.

Nem ez lesz a kedvenc Rushdie-regényem azt a helyet Az éjfél gyermekei és a Sálímár bohóc már betöltötték. De megkapó, bosszantó, ijesztő és gyönyörködtető könyv ez is. A Helikon által kiadott kötet — kutyarágás nélkül, persze — kifejezetten szépre, kézbeillőre sikerült, a fordító Greskovits Endre szövege gördülékeny, együtt csapong a regénnyel, és meggyőzően arat győzelmet abban a heroikus lovagi küzdelemben, amit a kismillió utalás, vendégszöveg, szójáték és kikacsintás jelenthetett.

És mert megígértem, a végén nem a világ végén, még nem álljon itt a pedáns Terentianus Maurus könyvek sorsáról írt szentenciája eredeti kontextusában: Pro captu lectoris habent sua fata libelli.